Aszód

Így házasodtunk régen: Házasság a 19. századi Magyarországon II.

Mit jelentett a házasság őseink számára? Milyen szövetségek rejlettek egy-egy frigy létrejötte mögött? A házasság a premodern korban, sőt, később is, nem csak két ember magánügyének számított. Bonyolult szövetségek, vagyonnal, presztízzsel kapcsolatos döntések határozták meg. Olykor a beilleszkedés vagy a kirekesztés lehetősége állt egy-egy döntés mögött. Éppen ezért érdemes megnézni, hogy a társadalom egy-egy csoportja hogyan alakította házasságait. Az előző részben a házasságkötési korral kapcsolatban vontunk le következtetéseket. Most pedig azt mutatom meg, mennyire házasodtunk zártan, társadalmilag, földrajzilag. 

Menyasszonykalács, Galgamente, forrás: saját

A párválasztás társadalmi körülményei- suba a subához, guba a gubához

A premodern korban élt ember életét meghatározta a rendi státusza, tehát hogy jobbágynak vagy nemesnek született-e, vagy hogy volt-e városi polgárjoga. Emellett életének szinte minden szegmensét annak a közösségnek az értékrendje határozta meg, melyben élt. 

Egy 19. századi jobbágy jogállású mezővárosi vagy falusi ember életében az volt az egyik legfontosabb dolog, hogy a közvetlen környezete befogadja és támogassa, ehhez pedig a közösség értékrendje szerint kellett élnie. Ehhez hozzátartozott a párválasztás is. A Magyar Néprajzi Lexikon például a házasságot

a házasulandókhoz kapcsolódó személyek, rokoni csoportok, társadalmi rétegek, lokális egységek (falurészek), falvak érdekébe vágó aktus és alakító erőként definiálja.

Tárkány-Szűcs Ernő pedig kiválóan világít rá ezekenek a közösségeknek a működésére, annak alapjaira, mikor ezt írja: 

“A népi társadalomban minden egyén egyszerre cselekedett és ellenőrzött is, ennek az eszköze pedig a közvélemény volt. A csoport belső rendje, az ott kialakult szokások arra voltak hivatva, hogy segítségükkel a csoport tagjait közös erővel védelmezze. (…) A normakövetési kényszer fő funkciója a közösség védelme volt, ennek az oka a kiszolgáltatottságból fakadó egymásrautaltság volt.”

Mindennek ismeretében és figyelembevételével tudjuk csak értelmezni a 19. század emberének magatartását, életvitelét, döntéseit, valamint természetesen kapcsolatait is. Hiszen a házasság nem csak alkalmazkodást jelentett, hanem lehetőségeket is tartogatott. A megfelelő pár kiválasztásával egy bevándorló segíthette beilleszkedését a közösségbe, egy sikeres kézműves vagy jómódú gazda tovább növelhette presztízsét, míg más családok saját státuszuk megőrzésére koncentráltak. 

Aszód példája

A társadalom többféle csoportra tagolódott. Nem csak a társadalmi rang és a vagyon, de a foglalkozás, a nyelvi és felekezeti hovatartozás is egy-egy csoportképző tényező volt. De a társadalmi elkülönülés, az egyén önbesorolása nem csak ezekhez a tényezőkhöz kötődött. Az egész társadalmat átszőtték azok a szinte láthatatlan, kézzelfoghatatlan viszonyok, melyek rejtve maradnak előlünk. Az egyes családok presztízse, a közösség önképe, kívülről láthatatlan belső hierarchiája, melyről csak benyomásaink lehetnek.  Az aszódi evangélikusok 1824-64 közötti házasságai jól szemléltetik az egyes csoportok döntéseit, lehetőségeit. Így most az általam kialakított foglalkozáscsoportokon keresztül mutatom be házasodási szokásaikat.

A birtokosok házásságkötései 100%-osan zártak voltak, foglalkozáscsoporton belüli házasságokat kötöttek. A birtokosokat Aszód esetében nagyrészt a Podmaniczky család tagjai jelentették. Több esetben a születési anyakönyvben találhatjuk meg a főnemesi család házasságkötéseinek nyomát. Ennek az szokott lenni az oka, hogy a házasságot nem Aszódon kötötték, hanem nagy eséllyel a menyasszony lakhelyén.

Éppen ezért például Podmaniczky Júlia és Jósika Miklós házassága megtalálható az aszódi evangélikus házassági anyakönyvben. Az anyakönyv szerint a házasságkötéskor a menyasszony 33, a vőlegény 49 éves volt. Ennek az volt az oka, hogy Jósika Miklós már házasként ismerte meg Podmaniczky Júliát, és a váláshoz, mely az új házasságkötés feltétele volt, végül át kellett térnie protestáns hitre. Ekkor már 11 éve voltak szerelmesek egymásba. Podmaniczky Júlia és Jósika Miklós élete, szerelme és személyisége is figyelemreméltó. A birtokosok, főleg a főnemesi ranggal bírók esetében a párválasztást nagyon bonyolult szabályok határozták meg, a rang és a vagyon mellett sok más tényezőt is figyelembe kellett venniük. Azonban, ahogy Jósika Miklós és Podmaniczky Julianna példája is mutatja, más tekintetben viszont több lehetőségük volt, mint a társadalom többi csoportjának, például ebben a korszakban nagyon ritka volt a válás, az aszódi evnagélikus anyakönyvekben például 1850 előtt nem találtam válást. Az egyént körülvevő közeg, az egyén lehetőségei ezen a területen, a válás kérdésében is érvényesültek. 

Podmaniczky Júlia és Jósika Miklós házassága az aszódi evangélikus anyakönyvben, 1847. augusztus 25.

A kézművesek 12%-a kötött társadalmilag exogám házasságot, ők kereskedőket,  értelmiségieket és szolgákat választottak párnak, ha nem csoporton belül házasodtak. A honoráciorok, vagy épp nemes rangú urasági gazdatisztek a felfelé törekvő, vagyonos és magas presztízsű kézművesek lányai mellett fordultak elő férjként.

Erre példa Blázy Amália házassága, aki Szombathy János csomaközi származású nemesi rangú gazdatiszt felesége lett. Amália a céhalapító céhmester, Blázy Mátyás szabó lánya volt. Testvére házasságkötése is hasonlóképpen alakult: ő a nagykürtösi evangélikus lelkészhez ment feleségül. A Blázy család esetében látható, hogy a házassági kapcsolatok célja a család presztízsének növelése volt.

Csepela János csizmadia Tiszacsegéről települt át Aszódra. Felesége az aszódi csizmadia családból származó Hegedűs Zsuzsannát választotta. Ebben az esetben a bevándorló kézműves célja a közösségbe való beilleszkedés volt. A Hegedűs család házassági és keresztszülői kapcsolatait elemezve kiderül, hogy széles kapcsolatihálóval bíró családról van szó, mely tagjai a városon belül és kívül is egyaránt kötöttek házasságokat. Ez azt bizonyítja, hogy a bevándorló csizmadia nem kényszerült arra, hogy a kézműves közösség perifériájáról, esetleg a városon kívülről válasszon párt. A társadalmi csoporton kívülről házasodó kézművesek egy része uradalmi szolgálókkal kötött házasságot, ők, tehát a Podmaniczky család szolgálói a szűkebb kapcsolatokkal rendelkező, közösségükön belül alacsonyabb presztízsűnek számító kézművesek mellett jelennek meg a házassági anyakönyvekben. 

A kereskedők 40%-a csoporton kívüli házasságot kötött, ebben az időszakban kevés evangélikus kereskedő volt Aszódon, így feltehetően a házassági piacuk is szűk volt. 

Az értelmiségiek 30%-a kötött társadalmilag vegyes házasságot. Ebben az esetben a lelkészek, tanítók kézműves családból származó feleségei jelennek meg a számok mögött. 

A földművesek 1,45%-ról mondhatjuk el, hogy más foglalkozású és életmódú családból választottak párt. Aszódon a legtöbb gazda féltelkes volt, de a zsellérek száma is magas volt. A társadalom rejtett, belső hierarchiájának felvázolásához rangsoroltam a keresztszülőket népszerűségük alapján. A legnépszerűbb, azaz leggyakrabban keresztszülőnek hívott párok vizsgálatával képet kaphatunk a társadalom informális, nehezen feltérképezhető belső viszonyairól.Hiszen a legnépszerűbb keresztszülők magas presztízsű családok voltak, akiket a közösség nagyra becsült. Így derült például ki, hogy a magas presztízsű törvénybíró, Chugyik János családja 4-5 gazdacsaláddal állt kölcsönös házassági viszonyban. Ebben a körben olyan család is megjelent, amelyet vagyoni helyzete alapján – a birtokaprózódás miatt elszegényedtek- nem sorolnánk a bíróval azonos pozícióba. 

A házasság földrajzi dimenziói

“Mert tisztesség minden pártának, ha fényes, de hiába hímeznénk-hámoznánk, ami úgy van, úgy van, a bodoki lányból sose lehet egyéb, mint legfeljebb bodoki menyecske. Más faluból való legény ide ugyan nem téved kérőbe, de még bodoki ember is, ha szerét teheti, idegen helységből hoz magának asszonyt. Olyan vékony itt a fehérnép erkölcse, mint a suhogó nád, koronája hajló, töve mocsárba vész. S ennek is csak, váltig bizonyítom, az a kút az oka.Színes korsóikkal odajárnak a lányok, arra várják őket a legények. Az a savanyú kút az oka sok édes találkozásnak, sok keserű megbánásnak.”

(Mikszáth Kálmán: Jó palócok- Hová lett Gál Magda?)

A Mikszáth Kálmán novellájából származó idézet a házasságok földrajzi jellemzőire is utal. Emellett rávilágít a népi társadalom már említett és hangsúlyozott normakövetési rendjére is. Természetesen nem kell elítélnünk az alsó- és felsőbodoki lányokat, hiszen ez egy szépirodalmi munka. Azonban tény, hogy ilyen, a forrásokat tanulmányozók számára ismeretlen, rejtett jelenségek is kihatottak a párválasztásra, annak térbeli jellemzőire. Általában azonban a házassági vonzáskörzetet legfőképpen a környéken fekvő települések nyelvi és felekezeti jellemzői, és az egyes társadalmi csoportok igényei és preferenciái határozták meg. 

Az aszódi evangélikus házasságokat vizsgálva nagyrészt városon belüli, azaz endogám házasságkötéseket látunk. Összességében az evangélikus aszódiak 73%-a kötött lokálisan endogám házasságot, egyharmadhoz közeli (27%) azoknak a párkapcsolatoknak az aránya, amelyben az egyik fél nem aszódi származású volt. 

A bevándorolt értelmiségiek általában Aszódtól északra eső, nógrádi vagy annál is északabbra található megyékből származtak. Ezek a települések: Iklad, Dengeleg, Dobsina, Selmecbánya, Bodony, Folkusháza. Freytagh József aszódi orvos, orvostanár Dobsinán született. Fruis Franciskát 1842 októberében vette feleségül, Aszódon. Az Aszódra települt orvos a szintén helyben dolgozó, de Ausztriából származó nevelőlánnyal házasodott. 

A kézművesekre az eddig bemutatott csoportoktól eltérő magatartás jellemző, ha a házasság földrajzi nyitottságát és zártságát vizsgáljuk. A többiekétől eltérő viselkedés, másféle döntések meghozatala jellemzi őket. 44%-os arányban a városon kívülről választottak párt. Az esetükben, mint az említett példa, Csepela János házassága is mutatja, a bevándorló iparosok is kihatnak a statisztikára. Több esetben a vőlegény származott más településről, és itt alapított családot, épített ki szakmai és rokonsági kapcsolati hálót. A kézművesek házassági körzete a legszélesebb, Aszód környéki települések, és az északi vármegyék mellett Pest-Pilis-Solt vármegye déli részéről is származtak férjek és feleségek. Sőt,  bajor- és szászországi házastárssal is találkozhatunk. Az Aszódon házasodó, más településről származó kézművesek olyan városokból is érkeztek, mint Pozsony, Balassagyarmat, Besztercebánya vagy Gyöngyös. Lang Henrik tímár születési helyének Szászország van megadva az anyakönyvekben, ő Raksány Juliannát vette feleségül Aszódon. Mind az öt gyermekük keresztszülője Ode Vilmos kézműves és Neumann Frigyes kékfestő lánya –Koren István gimnáziumi tanár felesége – Julianna volt. 

A földművesek igyekeztek a város határain belül házasodni. A helyi evangélikus földművesek mindössze 17%-a választott más településről párt, noha több evangélikus település is található Aszód környékén. A legtöbb nem helyivel házasodó földműves Domonyból hozott házastársat. Domony tót nyelvű, evangélikus település volt. Domonyon kívül a környélbeli szlovákajkú evangélikus Acsa és a homogén német nyelvű, szintén evangélikus Iklad, valamint  Bela településről választottak még párt az aszódi földművesek. 

A szolgák arányaikban a zártabbak közé tartoznak, csak 21%-uk házasodott más településről a vizsgált évtizedekben. Ők Osztrolukáról, Herédről, a szomszédos Domonyból, valamint Dengelegről és Bágyonból választottak házastársat. 

Az egyes településeken kialakult házassági szokásokat sok minden befolyásolta. A település társadalmi összetétele, az egyes csoportok szokásai, értékrendje, a házassági piac, a földrajzi mobilitás. Ebben a bejegyzéseben mélyebb elemzések nem szerepelnek, azonban bízok abban, hogy sikerült Aszódon keresztül képet kapni a múltban köttetett házasságok néhány jellemzőjéről. 

Irodalom

Tárkány Szücs Ernő: Magyar jogi népszokások, Akadémia Kiadó, Budapest, 2003.

Magyar Néprajzi Lexikon, Akadémia Kiadó, 1977-1982.

Jósika volt a magyar regényírás kezdete, Cultura.hu

Források:

Saját adatbázis- Aszódi evangélikus egyházi anyakönyvek

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, Pest, 1851

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s