A 19. század elejére már olyan ütemben növekedett Pest népessége, hogy szükségszerűvé váltak az új építkezések. Ez a jelenség tulajdonképpen ez egész évszázadot végigkísérte, hiszen a modernizálódó város vonzotta a munkaerőt. A bérházak nagyon jól jövedelmeztek. A bérbeadó és bérlő viszonyának szabályozása azonban problematikus volt, a bérlők sokáig kiszolgáltatottak voltak, mert nem védték őket a törvények. Mindezt tetézte a lakáshiány és az infláció, így idővel a háziúr és a házbérnegyed, azaz a negyedéves fizetés időszaka is ikonikus fogalmakká váltak.