Budapesten, a Lehel úton, a 14-es villamos mentén egy gyönyörűszép szecessziós általános iskola mellett egy izgalmas megjelenésű épület tornyosul a járókelők fölé. Ez a Műhelybérház. Neve egyben korabeli funkcióját is takarja, de művészház néven is ismert, mert a múlt század második felében művészek éltek itt.
A Lehel úton felépült Műhelybérház látványos eredménye Bárczy István polgármester programjának, mely megoldást keresett a városban dolgozó munkások és kisiparosok tömegeinek lakhatási problémáira, a városiasodás modern kérdéseinek kezelésére.
Lássuk ennek az érdekes épületnek a történetét.
Budapest lakhatási viszonyai a századfordulón
A házbérnegyedről szóló bejegyzés bemutatja a pesti bérházépítési láz kezdeteit, és a házbérnegyed fogalmán keresztül megismerteti velünk Pest-Buda és Budapest lakhatási problémáit, melyek a 19. században kezdődtek. Sok idő kellett ahhoz, hogy a helyzet konszolidálódjon.
Vajon mi állt ezek mögött a problémák mögött? Budapestnek szembe kellett néznie a modernizálódó nagyvárosok problémáival. A nagyváros vonzásának következtében képzett és képzetlen munkaerő tömege jelent meg Budapesten. Ennek a mérhetetlen nagy tömegnek az elhelyezésére, lakhatási kérdéseire modern megoldásra volt szükség. Azonban a feladathoz fel kellett nőni. Csak hogy mindezt számokban is lássuk: Erdei Gyöngyi szerint a kiegyezést követő években 280 ezerről 733 ezer főre nőtt Budapest lakossága. A vidékről beáramló munkaerő nagyrésze képzetlen munkaerő volt, tehát a város jövedelmeinek csak fogyasztói, nem pedig növelői voltak. Erre a problémára csakis szociális úton lehetett megoldást találni.
A folyamatosan épülő bérházak nagyrészt a felsőbb társadalmi csoportok számára jelentettek megoldást a lakhatás kérdésére. Mivel a lakáskiadás üzlet volt, ezért a háziurak a lehető legkisebb kockázat vállalására törekedtek, nem volt jövedelmező a bizonytalan kereseti lehetőséggel bíró csoportok számára lakást kiadni. A képzett és képzetlen munkások éppen ezért főleg szobát vagy csak ágyat tudtak bérelni. Az ő számukra nem épült elég lakás a városban, ezért az egyszobás lakásokra több bérlő jutott.
Budapesten 1912-ben, a Műhelybérház átadása előtti évben, a Bárczy-korszak fénypontján is a teljes népesség 37 százaléka lakott túlzsúfolt lakásban, többen osztozva egy bérelt szobán. A városban 2,6 főre jutott egy szoba. A zsúfolt lakások több, mint 99 százaléka 1-2 szobás volt, tehát az alacsonyabb társadalmi rétegek otthonai voltak zsúfoltak.
Ebben az időszakban a mai 13. kerület nagyrésze vidékies megjelenésű volt, a munkáslakások sokszor egyszintes vályogházak voltak.
Lőportárdűlő, a felemás városrész
Lőportárdűlő területe, ahogy maga Középső-Angyalföld, Pest városfalon kívüli része a híres országgyűléseknek helyet adó Rákos mezejéhez vezető területen helyezkedett el. A mai Lehel-tér-Dózsa György út- Váci út-Lehel út által határolt területen két temető működött a Műhelybérház felépítése előtt. 1790-től az 1870-es évekig a Lehel út és a Váci út, valamint a Taksony utca közötti terület római katolikus temető volt, míg a Taksony utcától a Dózsa György útig izraelita temető helyezkedettel el, melyet jóval a római katolikus temető után számoltak föl. A Műhelybérház pontosan ezen a határon áll, valahol itt kezdődött az izraelita temető. Ez a temető a mai Nyugati pályaudvar külső vágányainak a helyén, a mai Ferdinánd híd környékén lévő izraelita temető megtelése után keletkezett, a pesti zsidók 1808-ban vásárolták meg a Taksony utca-Dózsa György út- Váci út által határolt telket, ahol végül 1910-ig működött az említett temető. A katolikus temető és az izraelita temető együttesen Váci temető néven élt a köznyelvben. A katolikus temető felszámolását követően a Taksony utcáig terjedő területet felparcellázták.
Lőportárdűlő a Váci úti temető létével és felszámolásával párhuzamosan folyamatosan épült be katonai építményekkel. A Rákos-patak menti lecsapolt, mocsaras területen kialakított katonai létesítményekhez kötődve ez a terület egy tüzéralakulatnak, tűzérségi raktáraknak és egy élelmezési raktárnak adott helyet.
A katolikus temető felszámolása után tehát még évtizedekig működött a szomszédságában lévő izraelita temető, mely ezekben az utolsó évtizedekben rosszhírű hellyé vált. Az árnyas fáknak köszönhetően nagyon jó rejtekhely volt, és sokszor követtek el ezen a területen bűncselekményeket. Azonban a temető felszámolása után rögtön építkezésekbe kezdtek itt, felépült a szecessziós elemi iskola, mellette pedig a Műhelybérház is. Ezt a területet a temető felszámolása után gyorsan hasznosították. Szemben a katolikus temetővel, melynek a helyén felszabadult területtel sokáig nem tudott mit kezdeni a városvezetés. Nagyobb területről beszélünk, amely háromszöget alkotva a Lehel-téri Szent Margit templomban és a mostani Szent-Margit térben csúcsosodik, melyet csak 1933-ban építettek meg historizáló stílusban, a Zsámbéki templom mintájára. A szabadtéri, csarnok nélküli piac már elég korán kialakult, azonban maga a Kassák Lajos utca jellege, és a városrész épületei is láttatják, hogy sokáig nem volt egységes koncepció a terület rendezésével, funkcióival kapcsolatban. Egyébként egész Lőportárdűlő karakterét meghatározta az ipari jelleg és a katonai létesítmények, raktárak jelenléte. Például itt épült Svádló Ferenc Fémipari Gyára is, mely a történeti források alapján kérészéletű intézmény lehetett.
A Bárczy-program
Bárczy István 1906-1914-ig volt Budapest főpolgármestere. A Bárczy-program néven elhíresült építkezési hullám legfontosabb célja az volt, hogy Budapest megfeleljen a modernizálódó nagyváros-főváros szereppel járó feltételeknek. Céljai megvalósítása érdekében Bárczy létrehozott egy hivatali gárdát , melynek névsora sok mindent elárul számunkra. Például Vázsonyi Vilmos is ide tartozott.
A modern szemléletű városfejlesztési terv része volt új iskolák építése, melyek fontos részeit képzik egy fejlődő város infrastruktúrájának. Programjának meghatározó része volt új lakások építése, hiszen Budapest lakhatási problémáit meg kellett oldani, a beáramló munkaerő ellátására szükség volt, ezt pedig szociális és nem piaci alapon kellett megszervezni.
Az elkészült tervezet egy része elemi iskolák, polgári iskolák, valamint óvodák, felső-kereskedelmi iskolák valamint női ipariskolák építését helyezte kilátásba. A szociális beruházások nagyrésze közel tízezer lakás építéséről szólt. A főváros hivatalnokainak és középosztálynak bérházakat, a munkásságnak szoba-konyhás lakások építését tervezte Bárczy István. A szegények számára könyvtárral és más kulturális programokkal kecsegtető népotthonok megépítése is a tervezet része volt.
A lakásépítési és közművelődési program előterjesztését 1909. július 9-én fogadták el. Léterjött egy bizottság a Hatósági kislakások építésére felügyelő bizottság néven.
A hároméves beruházási program során végül 25 bérház és 19 kislakásos telep épület fel. Mindezt 3 ciklusban, 1909-1912 között valósult meg. A szegényebb tisztviselő családokat és a munkáscsaládokat célozta meg ez a program, hiszen a lakáshiány őket érintette a legjobban. 18-20 valamint 24 négyzetméteres szobákkal rendelkező szoba-konyhák és 2 szobás lakások épültek ez idő alatt. A nagyobb lakások a tisztivselőknek épültek.
A Lehel-úti Műhelybérház
A Lehel-úti Műhelybérház a fővárosi kisiparosoknak épült. Bárczy István az ipartestületek kérésre vette fel a Műhelybérház építését is a programjába. Hiszen a pesti kisiparosoknak egyszerre volt szükségük műhelyre és otthonra is. Ez a bérház pedig egyszerre igyekezett mindkét problémára megoldást nyújtani.
Magyarországon a Lehel úti Műhelybérház volt az első olyan épület, amely egyszerre tartalmaz műhelyeknek szánt helyiséget és lakásokat is, ráadásul egymással összekötve. A Népszava egyik 1912-es számában is kihangsúlyozza, hogy az 1000 négyszögöles telken épülő ház az első ilyen jellegű épület. Egyébként Bécs és Párizs volt a minta, ezekben a városokban ekkor már álltak ilyen jellegű épületek, műhelybérházak.
“Az épületben olyan kisiparosok kapnak mühelylyel kapcsolatos lakást, akik néhány segéddel dolgoznak és akiknek ily módon szükségük van arra, hogy közvetlenül a műhely mellett lakjanak, mert ily módon sok időt takarítanak meg és családtagjaikat is foglalkoztatni tudják.”
(Népszava 1912. január 25.)
Mit tudhatunk a lakásokról, az épület belsejéről? Az épületben 80 műhellyel kapcsolatos lakást terveztek, ebből hatvan darab szoba-konyha-kamra kialakítású lakás, műhellyel kiegészítve. Húsz lakáshoz pedig üzlethelyiséget építettek. A szuterénben nagy közös műhelyeket, valamint néhány különálló műhelyt terveztek építeni. Rendelkezésre áll áram, nyersolaj, gáz és petróleum is, hogy a munkagépek üzemeltetésében is támogassák a bérlőket. Érdekesség, hogy a szuterénben található műhelyek létesítésének kérdésről kisebb vita bontakozott ki, amikor a Bárczy István által alapított bizottság a Műhelybérház terveiről értekezett:
“A kislakások és iskolák építésére felügyelő bizottság legutóbb tartott ülésében foglalkozott a műhelybérház terveivel. Az ülésen Krátky János tanácsos elnökölt és Kabdebó Gyula műszaki tanácsos látta el az előadó tisztet. A tervek általában megnyerték a bizottság tetszését, csak a suterainben tervezett műhelyek kérdésekörül támadt vita. Szabó Sándor tiszti főorvoshelyettes ugyanis elvi szempontból ellenezte ezeknek a felállítását, aminthogy ö ellene van minden, csak részben is föld alá nyíló helyiségnek, mert a tapasztalat azt bizonyltja, hogy az ilyen helyiségekben leginkább gyűl meg az utca pora és vele minden betegséget okozó csira.”
Pesti Hírlap 1912 január 25-i száma
Emeletenként négy közös fürdőszobát létesítettek, és az épületben központi fűtés került kialakításra. A korban ez a megoldás komfortosnak számított, főleg, ha az ágybérletre, az egy szobán osztozkodó idegenekre és a nyomortelepekre gondolunk. Érdekesség, hogy az alagsori hat raktárból négy teherlifttel lehetett szállítani a nyersanyagot vagy az árut.
A Magyar Nemzet 1987-es augusztus 7-i száma megemlíti, hogy szemétledobók is működtek, amellett, hogy a lakosok egészségét védik, még az újrahasznosítható ipari hulladék gyűjtését is szolgálták. Ez a szemlélet napjainkból nézve is nagyon modern gondolkodást tükröz.
A mandzardban egy óriási méretű, ismeretterjesztésre szolgáló termet, és az előadások számára két előkészítő szobát is építettek. Itt rendezték be az inasotthont — hálószobák, nappali, konyha — és a két felügyelői lakást- írja az 1987-es Népszava.
Népszava, 1987. augusztus 5.
Az építész: Medgyes Alajos
A Lehel-úti Műhelybérház építésére Medgyes Alajos építészt választották ki. Általánossában elmondható a Bárczy-program építkezéseiről, hogy nagyjából egységes stílusban szerették volna az új épületeket elkészíteni. Jellemző a historizáló stílus. Az építészeket is ezek alapján választották. Medgyes, született Messigner Alajos Budapesten született 1873-ban, Medgyes, ekkor még Messinger Ármin budapesti kereskedő és Steinhaus Anna fiaként. Születési anyakönyvi bejegyzése alapján az Erzsébet tér 7. szám alatt, tehát a belvárosban született és élt. Tanulmányait is a fővárosban végezte, építészmérnöki oklevelet szerzett. Majd Párizsban az Echol d‘Basan-t hallgatója lett. Itt Jean Louis Pascal műtermében is dolgozott. 1899-ben visszatért Budapestre és építészirodát nyitott. A két világháború között is sikeres építészként tevékenykedett, 1942-ben halt meg, halálát szívprobléma okozta.
1915-ben hadiönkéntesként hadba vonult és árkász lett. Az orosz és az olasz frontot is megjárta, majd hazatért. Több háborús kitüntetést kapott. Az első világháború után folytatta tevékenységét. Több díjat is elnyert élete során. Például Párizsban az1898-ban rendezett Párizsi világkiállítás pavilonjának III. diját.
Nevezetesebb alkotásai a József tér 11., a Nádor utca 23. (Szabadság tér 1.), a Tátra utca 12/b. a Nyomorék Gyerekek Otthona, Mexikói út, az Épitőmunkások székháza az egykori Aréna-úton, a Széli Kálmán-téri Wolf-palota, és még jópár épület, valamint maghánház és villa.
Kik laktak a Műhelybérházban?
Az 1913-ban átadott műhelybérház lakóit megnéztem a Budapesti Czim- és Lakásjegyzék 1880-1928 -ben. Az 1914-es évtől találhatunk információt a Műhelybérház lakóiról. Ebben az évben 32 lakóról találunk adatokat. Ennek a 32 lakónak majdnem az egyharmada szabó volt, 10 fő. 8-an asztalosok és ketten kereskedők.
Találunk a névjegyzékben könykötő, ő Tóth Mihály, de kávémérőt is, Zeif Mihályt. A szíjgyártó Elbert Dávid még 1922-23-ban is itt élt és működött. A fodrász Zoni Antal,valamint Glázer Miksa és Bartos Ernő kereskedők, Fodor Izidor vaskereskedő a húsz darab üzlethelyiséggel rendelkező lakásokat használhatták. Szabó Mariska telefonkezelőnőnek feltehetően nem volt szüksége műhelyre, ahogy Sipos János honvéd főhadnagynak sem. Az ő jelenléte utalhat számunkra a környéken található katonai létesítményekre.
Az 1922-23-as lakójegyzék már szinte teljesen megvan. 78 fő szerepel a lakásjegyzékben, akiknek nagyrésze még mindig kisiparos volt. Azonban ekkor már 13 képzőművészt is találunk a lakók között, akik arányban 16%-ot tesznek ki. Az első képzőművészek már 1916-ban megjelentek, ők Blumenthal Ignác faszobrász és Lakos Alfréd festőművész. A források csak 1914, 1916 és 1922-23 valamint az 1928-as évekből érhetőek el. Azt azonban látjuk, hogy a művészek az 1920-as évektől már nagyobb arányban lehettek jelen. A műhelyek számukra is nagyszerű lehetőségeket tartogattak. A Műhelybérház a 20. század második felében nem véletlenül terjed el művészház néven, ekkora már sok művész kapott itt lakást. 1922-ben Fustner Juliska női kalapos, Szaller István, Reich Lipót, Markovits Márton cipőkereskedők, Glasner Miksa szabó és üzlettulajdonos, a még mindig itt élő Fodor Izidor vaskereskedő használhatták az üzlethelyiségeket. A lakók között ekkor is találunk katonát, Bőhm Egon hadnagyot, de múzeumi alkalmazottat, tisztviselőt fűtőt, fogalmazót és főraktárost is felfedezhetünk a lakcímjegyzékben.
Érdekesség, hogy 1912-ben az Asztalosmesterek lapja így nyilatkozott az építés alatt lévő műhelybérházról:
A főváros építési programmjában fölvett műhelyház nem oldatott meg szerencsésen s aligha veszik azt igénybe asztalosok. Suszternek, szabónak megjárná, azonban azok viszont azért nem fogják igénybe venni, mivel vevőkörük közelében kell műhellyel birniok, az építendő műhelyház pedig kiesik csaknem a városon kívül. A polgármesternek erre nézve adott ipartestületünk útbaigazítást az átnyújtott memorandumban, de azt – ügy látszik — mint gyakorlati értékűt elvetették az elméleti terv kedvéért. Majd a közel jövő igazolni fogja azt, hogy az építendő műhelyház nem fog megfelelni annak, amely célra készült.
Asztalosmesterek lapja, 1912. április 14.
A jóslatok ellenére 1914-ben és 1922-ben is viszonylag magas volt az asztalosok aránya a Műhelybérházban, legalábbis a többi ipar képviselőivel összevetve. 1922-ben a lakók 15%-a volt asztalos, az iparosokon belül nekik volt a legnagyobb arányuk, bár ez azt is mutatja, hogy nagy volt az eloszlás. Főleg, ahogy láthattuk, kereskedők, valamint iparosok közül az asztalosok mellett cipészek és szabók működtek itt.
A 78 főből 42 lakó-bérlő volt kereskedő és kisiparos, tehát a műhelybérház nagyrészt még betöltötte eredeti funkcióját, miközben fokozatosan teret nyertek a művészek, festők és szobrászok is.
Források és irodalom
Budapesti czím- és lakásjegyzék 1880-1928, Hungaricana
Budapest Főváros XIII. kerületének településképi arculati kézikönyve, 2017.
Miénk a ház blog: Egy elfeledett temető
Papp Júlia: Kislakás- és iskolaépítés Budapesten a 20. század elején in Oktatástörténet 2009/1
Szabó Dávid: A kislakásépítés kezdete Magyarországon 1909
Sajtó
Asztalosmesterek lapja, 1912. április 14.
A Magyar feltámadás Lexikonja 1930, Medgyes Alajos életrajza
Népszava 1912. január 25.
Népszava, 1987. augusztus 5.
Pesti Hírlap 1912 január 25.
Képek és térképek
Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest archívuma
Angyalföldi Helytörténeti Gyűjtemény a Muzeum Digital-on
Múltmozaik 