Aszódról dióhéjban

A kisváros nyúlfarknyi bemutatásának gyakorlati célja van. A Múltmozaik blog bejegyzéseinek egy része Aszód mezőváros társadalmával foglalkozik. Célom az aktuális társadalomtörténeti trendeket követve megeleveníteni a múlt szereplőit, legfőképpen Aszód lakóin, az ő érzéseiken, döntéseiket, életpályáikon keresztül. Azért született ez a kis összefoglaló, mert a mezőváros alapvető jellemzőit, rövidke bemutatását nem szeretném minden, a várossal foglalkozó bejegyzés elején megejteni.

Aszód Pest megyében, az egykori Pest-Pilis-Solt vármegyében, a Gödöllői-dombság tövében, a Galga mentén helyezkedik el. A 19. században a Podmaniczky család birtoka és uradalmi központja volt. A város újkori történetének egyik fontos jellemzője a multietnikus jellege, mely a török uralom után szervezett migráció tehát földesúri telepítések eredményeképpen alakult ki. A Podmaniczky család a korszakban jellemző betelepítések során szláv anyanyelvű, evangélikus jobbágyokat hívott birtokukra az északi országrészből. Később német anyanyelvű betelepülők érkeztek, több hullámban. Ők német tartományokból, valamint észak-magyarországi vármegyékből jöttek ide szerencsétpróbálni, nagyrészt kézművesek és kereskedők voltak. Velük párhuzamosan a Podmaniczky család keze alatt iparosodásnak induló kisvárosban megjelentek az izraeliták is. Aszód 1761-ben kapott mezővárosi rangot.

A felekezeti arányokról, és a népesség számáról sokat megtudhatunk a korabeli országleírásokból. Fényes Elek leírása szerint Aszódon 1851-ben 1000 evangélikus, 220 katolikus és 330 zsidó vallású, valamint 10 református élt. Galgóczy Károly leírásában, 1877-ben a felekezetek létszáma már a következőképpen alakult: 1148 evangélikus, 1044 katolikus, 390 zsidó, 58 református. Az 1869-es népszámlálás adatai szerint az ekkor 2553 lakosú városban 1028 katolikus, 1107 evangélikus, 37 református és 380 zsidó lakott.

A képen az aszódi evangélikus templom látható, melynek kapuja eredetileg a Podmaniczky kastély előtt állt. A templom alatti kriptában nyugszanak a Podmaniczkyak, köztük Budapest vőlegénye, Podmaniczky Frigyes is.

Az 1880-as népszámlálás adatai szerint pedig 2048 lélek lakta Aszódot, közülük 1486-an voltak magyarok, 752-en szlovákok, és 78-an vallották magukat németnek. volt az evangélikusok, 856 a római katolikusok, 390 a zsidók, és 45 a reformátusok száma 10 volt.

A város iparosodásának dinamikáját jelzi, hogy Aszód nem birtokos és nem honorácior lakosságának 1828-ban az egyharmada, 1842-ben pedig 44%-a volt kézműves és kereskedő. A birtokos jobbágyok 87%-a volt féltelkes, 8 %-uk rendelkezett teljes telekkel, és 2%-uk volt 3/4-ed telkes 1842-ben. Tehát az Aszódon élő gazdák összességében kevés földecskét birtokoltak, jellemzően nem találunk a 19. századi kisvárosban, legalábbis a rendi korszakban gazdagparasztot, középbirtokos gazdát is csak elvétve.

A város a Podmaniczky család uradalmi központja volt, két kastélyt építtetett ide a család két ága. A köznyelv Podmaniczky és Széchenyi kastélynak nevezi őket, utóbbi későbbi eladására utalva. A Podmaniczky család kezdeményezésére, segítségével és fenntartásával már a 18. században alapítottak Aszódon egy latin iskolát, algimnáziumot, melynek falai között Petőfi Sándor és öccse, István is megfordult. Az iskolának fontos oktatási és kulturális szerepe volt a térségben.

A képeken a két aszódi kastély látható, az U-alakú a korábban épült Podmaniczky-kastély, mellette a Széchenyi -kastély, valamint a latin iskola.

Irodalom

Asztalos István: Kisváros a Galga mentén I. 2004.

Források

Fényes Elek: Magyarország leírása 1851.

Galgóczy Károly: Pest, Pilis és Solt törvényesen egyesült megye monographiája II. 1877.

Sebők László: Az 1869-es népszámlálás adatai, KSH, 2005.

1880-as népszámlálás adatbázisa

A képek forrása

A kastélyokról készült légifelvétel forrása a wikipédia, a kisgimnázium képének forrása az OSZK, a Széchenyi-kastély ekkor még Podmaniczky tulajdonban) képének forrása a Fortepan, adományozója a BFL, a felvételt Klösz György készítette. A többi kép saját fotó.