Szüleink, nagyszüleink, esetleg dédszüleink egymásratalálásáról, házasságáról még lehetnek informáicóink, családi történetek, de ükszüleink, szépszüleink életének darabkái már a családi emlékezet, és saját tudásunk határmezsgyéjén lebegnek. Pedig még ennél is nagyobb távolságot tehetünk meg a képzeletbeli idővonalon.
Már néhány generációt visszalépve is teljesen más világban találjuk magunkat, hiszen jelenünkből visszanézve nehéz megérteni, mit jelentett a házasság a letűnt korokban. Milyen normák mentén zajlott a párválasztás? Pillantsunk hát a modernizáció évszázadára, a változatos és izgalmas 19. századra. Milyen írott és íratlan törvények szabályozták?
“Barna kislány, jól gondold meg a dolgot,
Hová teszed le a leánysorodot
Gyöngyvirágos oltár elé, hogyha leteszed
Onnan többé soha fel nem veheted”
(Galgamenti népdal)
A házasság a premodern korban két család kapcsolatát jelentette. Éppen ezért a házastárs kiválasztása nem egyéni döntés volt. Fontos kritériumok befolyásolták. Egyrészt a helyi közösség normái által szabott feltételek, másrészt a család pozíciója határozták meg a lehetőségeket. Sokáig felekezetileg és sokszor nemzetiségileg, de vagyonilag is hasonló vagy azonos körből lehetett társat választani. A társadalmi státusz árnyaltabb és kevésbé kézzelfogható dolog, szintén a választás egyik alapkérdése volt, de maga a házasság emelhette vagy épp ronthatta egy család megítélését. Hiszen a közösségben betöltött, az által teremtett hierarchia összefüggött a vagyoni helyzettel, társadalmi ranggal,de kevésbé kézzelfogható dolgok is kihatottak egy-egy család presztízsére. Nézzünk néhány kézzelfogható és mérhető adatot a házasságkötésekkel kapcsolatban, amelyek sok mindent elárulnak arról, hogyan házasodtunk régen.
“Az onnan van, mert még nincs szeretője. Később azután az is akadt, csak utána kellett nyúlni. Molnár Erzsikének hítták; a legszebb és a leggazdagabb leány volt a faluban. – De Kerekes Jancsi mégiscsak úgy nézett ki, mint az ágrólszakadt. A földesúr nagyon jó ember volt; egyszer azt találta mondani: – Jancsi fiam! Nem szeretem, ha koldusnak nézik a cselédemet. (…)“
“– Hány éves is volnál már, Jancsi öcsém? A legény behajtotta a könyvet, amiből olvasott, aztán felnézett az öreg szemeibe: – Huszonegy. – Hát én bizony annak a mondója vagyok, öcsém, hogy az Úristen nem azért teremtette az embert, miszerint egész élte fogytáig kalendáriumokat olvasgasson. Meg akarlak házasítani. Jancsi szomorúan mosolygott. – Nem lehet. – Ne rezonérozz, öcsém, mert megharagszom. Tudod is te, mi a csízió. Azt csak mi értjük, akik huszárok voltunk. Hát a csízió nem egyéb, mint az, hogy addig kell a körtét lerázni a fáról, míg meg nem rothad. – Az ugyan nem sokból áll. Aztán mit ért kegyelmed a körte alatt? – Hát kit értenék? – Molnár Erzsit. – Szegény legény vagyok én ahhoz: nem az én számomra érik az meg. Sohasem egyezne bele házasságunkba az apja. Aki azt gondolja magáról, hogy ő »a világ eleje«. “
(Mikszáth Kálmán: Ami a lelket megmérgezi)
A fenti Mikszáth idézetből kettő, a korabeli házasságokra jellemző információt is kiolvashatunk. Az egyik a társadalmi különbségekre vonatkozik. Az uradalmi cseléd fiú és a birtokos paraszti családból származó Molnár Erzsi szerelme útjában állnak a társadalmi különbségek. Mi a másik fontos információ? A házasulók kora. A 21 éves Jancsit már házasságra bíztatják, hiszen lassan itt az ideje, és utalást olvashatunk a menyasszonnyal kapcsolatban is, miszerint addig kell a körtét lerázni a fáról, amíg el nem érik.
Ha a modernkor előtt kötött házasságokról beszélünk, akkor az első házasságkötés kora mellett a társadalmi és a lokális exogámiát és endogámiát szoktunk vizsgálni. Azaz, hogy a vizsgált közösség tagjai milyen arányban választanak azonos társadalmi és vagyoni körből, illetve azonos településről párt. Ezekből az adatokból nagyon sokat megtudhatunk a helyi normákról, a közösség működéséről. A modernizáció során ezek a normák folyamatos átalakuláson mentek keresztül, de több más dolog is befolyásolta a házasságkötésre kiható tényezőket. Például a társadalmi hovatartozás, vagy épp a lakhely típusa. Hiszen például egy nagyváros lakói kevésbé alkottak egységet, mint egy tradícionálisabb képet mutató falu közössége.
Időben most a 19. század kerül fókuszba. Mikszáth Kálmán idézett munkája 1870-ben íródott. A házasságok említett jellemzőit a pest-pilis-solt vármegyei Aszód evangélikusainak 1840-1870 között kötött házasságaival illusztrálom.
Mikor házasodtunk régen? – Az első házasságkötés kora
Ahogy az idézet mutatja, a házasságkötés korára is kihatott a társadalmi nyomás. Persze egy-egy csoport életmódja, szemlélete, és sok más tényező befolyásolta az első házasságkötés korát.
A Hajnal-vonalról dióhéjban
John Hajnal demográfus 1965-ben megjelent tézise a mai napig hatással van a házasságok vizsgálatára és a történeti demográfiára. A tézis szerint Európát egy Szentpétervár-Trieszt vonal vágja ketté, ennek nyugati felén az Európai házasodási minták, a keleti felén pedig a nem európai minták jellemzőek. A fejlettebb régióban magasabb életkorban kötötték meg az első házasságukat a fiatalok, míg a keleti oldalon lényegesen fiatalabb korban házasodtak az emberek. A nők 23 éves koruk felett házasodnak az európai modell szerint, keletebbre pedig korábban, inkább 21 éves korukban vagy fiatalabb korban kötik meg az első házasságukat. A férfiaknál inkább 26 éves kor alatt, nyugatabbra pedig e felett a kor felett történik az első házasságkötés. Magyarország pont a két modell határán helyezkedik el. A Hajnal-vonal komoly vitát váltott ki a szakmában, és részben meg is cáfolták, de még a mai napig hivatkoznak rá, és viszonyítási pontként használják a történeti demográfusok és a történészek. Idővel a demográfus kiegészítette 1965-ös tételét.
A Hajnal-vonal kérdésének vizsgálata során Faragó Tamás megállapította, hogy a keleti és a nyugati minták vegyesen vannak jelen Magyarországon. Regionális eltérések vannak, melyeknek köszönhetően az összevont, országos statisztika kelti azt az érzést, hogy Magyarország egységesen mutatja a nyugati és a keleti modell közötti átmenetet.
Az aszódi példa
Átlagosan hány évesen házasodtak egy Pesttől nem túl távoli mezővárosban a 19. században? Aszódon, az evangélikus közösségben a nők átlagéletkora életkora 23,5, a férfiaké 26,5 év volt az első házasságkötés pillanatában. Az eredmény a nyugati modellhez közelít. Mi volt a helyzet a megyében, és a fővárosban?
Pest-Pilis-Solt vármegyében az 1770-es években az első házasság kora a férfiak esetében 22,4, a nőknél 20,3 volt. 1890-ben, tehát a következő század végén a férfiak első házasságkötésének a kora 24,4 a nőknél 20,9 volt. Tehát Aszódon a megyei átlagnál magasabb életkorban házasodtak a fiatalok.
A fővárosban 1890-ben a férfiak 26,6 a nők pedig 24 évesen kötötték első házasságukat. Az aszódi számok tehát a század közepén is közel álltak a századvégi fővárosi átlaghoz.
A statisztikák bizonyítják, hogy a megyei átlagot nem homogén adatok adják, feltételezhetően térségenként eltérő lehet a házasodás kora Pest-Pilis-Solt vármegyében. Az aszódi eredményeket például a város társadalmi összetétele is befolyásolta. A mezővárosban sok kereskedő és kézműves élt. Egy részük például német tartományokból vándorolt be a század folyamán, magával hozva az ottani szokásokat, emellett persze szakmájuk is kihatott életmódjukra és szemléletükre. Más ritmusban éltek a földművesek, a kereskedők és a kézművesek, valamint az értelmiségiek. A klasszikus életpályák, életutak, a saját közösségük elvárásai is más jellemzők mentén alakultak.
A társadalmi, ebben az esetben foglalkozásszerkezeti különbségek az első házasságkötés korán is látszanak. Ugyanis például a kézművesek és a kereskedők esetében a nők házasságkötési kora 20,9 éves kor volt, a férfiaké 24,3.
Drozsik Dániel aszódi szabó példája alátámasztja a statisztikát. Ő ugyanis 24 évesen kötötte első házasságát, 1842-ben. Drozsik Dániel családjában céhmester is volt, ez jelzi, hogy magas presztízsű család volt a kézművesek körében. Felesége egy hévízgyörki, nemes rangú molnár lánya volt, Dobronay Erzsébet. A feleség 22 éves volt, egy kartali kovácsmester özvegyeként állt újra oltár elé. Sajnos kicsit szomorú történet az övé. A fiatal, 22 éves özvegy egy két éves lányt is vitt a második házasságába, így az új friggyel egy mozaikcsalád jött létre. A számok azt mutatják, hogy legfeljebb 20 évesen kötötte első házasságát a kézműves családból származó Erzsébet. Az új házasság nem tartott sajnos túl sokáig, 1844 júliusában tüdővészben meghalt a feleség. A gyászoló férj egyedül maradt az akkor már 4 éves kis Appolóniával, aki felesége előző házasságából származott. Közös gyermekük nem született. Az apa szerep azonban nehéz feladatnak bizonyult, mivel a kislány az év novemberében torokfájásban elhunyt. A hirtelen megözvegyült nevelőapa élete később szerencsésen alakult. Két évvel később feleségül vette Kováts Juliannát, aki 5 gyermekkel áldotta meg a szabómestert.
A földműves férfiak 22,3 éves korban kötötték első házasságukat, 20,1 évesen a nők. Erre jó példa Benkó Márton és Ondrik Erzsébet házassága. Ők 22 és 20 évesek voltak házasságkötésükkor 1844-ben.
A földművelők és a zsellérek házasságai közül is kitűnik Nagy (Belussa) János házassága. Ő már 17 évesen feleségül vette 18 éves menyasszonyát, ami nem csak több, mint 3 évvel alacsonyabb házasodási kor, mint a földművesek átlaga, de ő a legfiatalabb vőlegény a vizsgált időszakban. A Belussa család a város leggazdagabb földműves családja volt, 50 hold földdel rendelkeztek 1828-ban, ami az aszódi átlag ötszöröse, mivel általában 9-10 hold földje volt a helybeli gazdáknak. A menyasszony, Masznyik Mária a helyi viszonyok között módosabb gazda családból származott, igaz, csak 10 hold körüli telke volt a családnak, amely jóindulattal a középparaszti csoportba sorolható, ám az földművelők között ez a földmennyiség Aszódon a paraszti társadalom felső csoportjába sorolható, hiszen csak hét olyan család élt a városban- köztük a vőlegényé- akiknek 10 holdnál több földje volt. De a Masznyik család, pontosabban ez a Masznyik család minden földet és állatot is összevetve a módosabbak között szerepelt. Mármint amennyire használhatjuk rájuk ezt a kifejezést, mely inkább csak a helyi állapotok fényében lehet helytálló. Ezért kerülhetett sor a frigyre, mely mégis meglepően korai volt. 1848 januárjában házasodtak, 1849 decemberében született az első gyermekük. Házasságuk időpontjában éltek a szüleik, így mostohák megjelenése és örökösödés sem állt a házasságkötés hátterében.
Ha összehasonlítjuk az eltérő életvitelű foglalkozáscsoportokat az első házasság éve tekintetében, akkor a nőknél majdnem egy év, a férfiaknál két év volt a különbség. Ennyivel később kötötték első házasságukat a kézművesek és a kereskedők Aszódon, mint a földművelők.
Az értelmiségi családból származó nők 23, a férfiak 24,2 évesen kötötték meg első házasságukat. Érdekes példa Dér József számtartó és Straub Józefa házassága. A vőlegény 38, a menyasszony 22 éves volt. Dér József az első házasságát kötötte ekkor, 1850-ben. A férj a Podmaniczky család tiszttartója volt, akinek a szülei és testvére helybéli csizmadiák voltak. Dér József iskolái egy részét a helyi gimnáziumban végezte. A párválasztására nem hatott ki nem szokványos társadalmi felemelkedése (Nemesi rangú tiszttartókat volt szokás a korban birtokigazgatásra alkalmazni). Menyasszonya ugyanis szintén aszódi csizmadiacsaládból származott.
Felhasznált irodalom
Lázár Katalin- Terék József: Hévízgyörki népdalok
Faragó Tamás: Bevezetés a történeti demográfiába, Budapesti Corvinus Egyetem, 2011.
Faragó Tamás: Különböző háztartás-keletkezési rendszerek egy országon belül – változatok John Hajnal tézisére, Történelmi demográfiai évkönyv 2001.
Őri Péter: Család és házasodás a 19. századi Magyarországon, Korall, 30. 2007.
Források:
Saját adatbázis- Aszódi evangélikus egyházi anyakönyvek
1828-as összeírás aszódi adatai, Lelőhely: MNL OL
1842-es úrbéri per telekkönyvei, Lelőhely: MNL PML
*Kiemelt kép és a földgömb illusztráció forrása a pexels.com
Múltmozaik 